A lencseleves egy leves, amelynek fő összetevője a lencse; lehet vegetáriánus vagy húst tartalmazó, és barna, piros, sárga, zöld vagy fekete lencsét használhatnak, héjával vagy anélkül. A héjatlan sárga és piros lencse főzés közben szétfő, így sűrű levest eredményez. Ez az étel alapvető élelmiszer Európában, Latin-Amerikában és a Közel-Keleten. A lencséket előkerülték a görögországi Franchthi-barlang paleolitikus és mezolitikus rétegeiből (9 500–13 000 évvel ezelőtt), az end-mezolitikus időszakban Mureybetben és Tell Abu Hureyrában Szíriában, valamint az i. e. 8000-es évekre datált lelőhelyeken Jericho környékén. Aristophanes a 'legédesebb finomságnak' nevezte. Lencse maradványokat találtak királyi sírokban a thebai nekropoliszban, amelyek i. e. 2400-ban készültek.[2] Az i. e. 1. században összeállított római Apicius szakácskönyvben található egy recept lencselevesről gesztenyével. A lencseleves szerepel a Bibliában: A Teremtés könyvében (25:30–34) Esau kész volt lemondani elsőszülött jogairól egy fazék illatos piros lencselevesért, amit testvére, Jakab főzött. A zsidó hagyomány szerint a lencselevest gyászidőszakban fogyasztják; a lencse gömbölyű formája a teljes életciklust szimbolizálja. A lencseleves tartalmazhat zöldségeket, mint például sárgarépát, burgonyát, zellert, petrezselymet, paradicsomot, tököt, érett banánt és hagymát. A gyakori ízesítők közé tartoznak a fokhagyma, babérlevél, kömény, olívaolaj és ecet. Néha krutonnal, aprított fűszernövényekkel, vajjal, olívaolajjal, tejszínnel vagy joghurttal díszítik. Az indiai lencseleves különböző aromás fűszereket tartalmaz. Az iraki és a levantei konyhában a levest kurkumával és köménnyel fűszerezik, és pirított, vékony szálú tészta, a sha'iriyya (شعيرية) kerül rá, amit citrommal tálalnak, hogy kicsit savanykás íze legyen. A Közel-Keleten a citromlé hozzáadása pikáns ízt ad és enyhíti az étel nehézségét.[5] Egyiptomban és a Közel-Keleten általában pürésítve tálalják a levest, és hagyományosan télen fogyasztják.